Magamról

soha nem értettem, miért kell minden bemutatkozást azzal kezdeni hogy hívnak, mikor születtem, honnan jöttem. úgy éreztem mindennek semmi köze ahhoz, aki ténylegesen vagyok. vagyok… egy végtelen természetszerető, békepárti, egyenlő jogokat, tisztes megélhetést, ésszerű gazdaságpolitikát támogató, és ezért dolgozó “hippi” lány. aki rajong más kultúrákért, ahol nincs diszkrimináció, viszont van tisztelet, szeretet. aki a környezetvédelemért nem csak az aláírásával, hanem apró tettekkel küzd, és bízik benne, megállítható lesz a pazarlás és a fajok kiirtása a bolygón. a kreativitás és a szerelem mindig megtalálták a maguk kis telephelyét idebenn. remélem, amíg élek, nem hagynak el. és hogy ki vagyok? születtem Magyarországon 1976. október 18-án, egy egészen helyes kisvárosban, Gyöngyösön. Szüleimet Karácsondra vetette a sors, egy Budapest – Miskolc vasútvonalra eső aprócska településre. vályog parasztház, szegénység, linóleum alatt penészedő szoba, olajkályha illata télen, és a közös kádban fürdetések gyerekkora. boldogság volt, minden nehézség ellenére, és minden nélkülözés mellett. a nyári linóleum tisztítások az udvaron, a meszelések a nyulas festőhengerrel, boldogság és játék volt az élet. hatalmas kertünk mindig mindent megtermett, és bár kivettük a részünket a munkákból, a kerti kártevők okozta sebeket, drága szüleink vészelték át. a dúsan termő sárga almafánk terméseit a kert végében egy szeptemberi napon lekapkodtuk a piros kádba, mielőtt a jégeső és a vihar kicsavarta volna. tudatára ébred az ember mindennek, a cseresznyefa öregedésének, a talajvíz megemelkedésének, annak, hogy édesapánk elveszíti a munkáját, hogy küzd, hogy legyen, hogy kiröppenünk a kisvárosba, aztán tovább a fővárosba, és egyre ritkábban ücsörgünk a hátsó udvaron, vagy a verandán, aminek kőlapjait a döngölt földre fektették le, és aminek órákig néztem kisgyermekként a mintázatát. hát így vagyunk. apró építőelemek napról napra, percről percre építenek minket, és azon kell dolgoznunk, hogy ez a szerkezet egy stabil, szép kompozíció legyen. nem kérdés, hogy az egyik legfontosabb cementáló elem, a szeretet.